A korábban kiadott könyvek a maguk idején korszerűek voltak. Ezeket a könyveket közel két évtizede használják a fejlesztőpedagógusok, a bennük szerepelő témák, azok grafikai megjelenítése, technikai megvalósítása felett sok esetben eljárt az idő.
A szerzők koncepciója szerint manapság olyan taneszközre van szükség, amely valós segítséget nyújt a fejlesztőpedagógusnak az élményszerű, differenciált oktatáshoz, azaz nemcsak tartalmát, hanem technikai kivitelezését tekintve is korszerű, a fejlesztési célokhoz és a tanulók életkori sajátosságaihoz igazodik. Így születhetett meg a hagyományos A4-es könyvméretnél nagyobb gyűrűs dossziés kiadvány, amelynek munkalapjai funkciójuk alapján különböző felületű papírból készültek. Eleve fóliázott kartont használtunk a többször felhasználható lapoknál. Nem kaptak fóliát azok a lapok, amiken jelöl, összeköt a tanuló. És a fejlesztők legnagyobb örömére technikailag sikerült megvalósítani kipattintható figurák szerepeltetését is a taneszközökben. Ez mind segítség a pedagógusoknak, asszisztenseknek, szülőknek, hiszen nem nekik kell utólag laminálni az egyes lapokat, nem nekik kell körbe vágni például a színegyeztetéshez használandó figurákat...
A terület speciális volta eleve irányította a fejlesztés folyamatát. Természetesen egy középsúlyos értelmi fogyatékosoknak szánt gyűjtemény esetében kizárólag olyan szerzőkben gondolkodhattunk, akik a területnek nem csupán ismerői, hanem maguk is terepen vannak, azaz napi rendszerességgel foglalkoznak az érintett 1-2. osztályosokkal. Ugyanez a szempont vezérelt bennünket a lektorok kiválasztásánál is, amiben sok segítséget kaptunk a "Bárczi" [az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara - a szerk.] oktatóitól.
A fejlesztés során kulcsszerep jutott a grafikusoknak is, mivel 1-2. osztályban a taneszköz segítségével történő ismeretszerzés kizárólag képek, rajzok révén valósul meg. A könyv tapasztalt rajzolói sok-sok gyerekkönyvet illusztráltak, de az SNI-s könyv anyagának elkészítéséhez merőben új szemléletmód elsajátítására volt szükség. A szerzők által mintarajzok, vázlatok, leírások stb. segítségével megadott témák kidolgozásánál - háttérbe szorítva az alkotói szabadságot, egyéni ízlést - a célcsoport igényeit kellett szem előtt tartaniuk, végrehajtaniuk a szerzők, szaklektorok olykor szőrszálhasogatásnak tűnő javítási kéréseit. Az alkotóközösség tagjai a fejlesztés során szerencsére együtt tudtak működni, ennek eredménye az igényes kiadvány.
A középsúlyos értelmi fogyatékosoknak szánt könyvek esetében nincs értelme a hagyományos értelemben vett "leckéről" beszélni. Itt fejlesztési célok és feladatok vannak, ezek megvalósításához kínál segítséget a pedagógus számára a taneszköz. A pedagógus - ismerve a csoportjában lévő gyerekeket - dönti el, hogy például a téri orientációk gyakorlásához a taneszköz melyik lapját teszi a gyerekek elé, annak segítségével milyen gyakorlatokat végeztet, ki az, aki már újabb feladatot, esetleg munkalapot kaphat, és ki az, aki még az előző munkalap segítségével gyakorol.
A taneszköz munkalapjai kivehetők, sorrendjük változtatható. Már említettem, hogy a kiadvány lapjai nagyobbak a hagyományos A4-es könyvek lapméreténél. Így a diákok által használt munkaterületeken szereplő tárgyképek, valamint az eseményképek figurái jól láthatók, a kipattintott figurákat megfelelő méretük miatt könnyű kézbe venni.
A diákok számára használt munkaterület elkülönül a lap jobb oldalán lévő szürke sávban szerepelő, a pedagógust informáló rövid témamegjelöléstől. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy az olvasáskönyvvel párhuzamosan elkészítettük az 1-2. osztályosok számára a kommunikációkönyvet is, és a fejlesztés során a két kiadvány tartalmai mellett kivitelezésüket, tipográfiájukat is összehangoltuk. A két taneszköz képi világa is azonos, ugyanazok a grafikusok készítették a jól felismerhető, derűt sugárzó, tiszta, élénk színekkel megrajzolt figurákat, jeleneteket.
